Iskolánk gyermek- és ifjúságvédelmi felelőse a 2008/2009-es tanévben több szakmai fórumon is hallott a Kornéliusz Háza Missziós Egyesület, „ÚSZÓLECKÉK AZ ÁRRAL SZEMBEN” című prevenciós programjáról. Már az első találkozás alkalmával fontosnak éreztük a kapcsolat további felvételét. Iskolánk vezetősége is maximálisan támogatta a programban való részvételt, mely nagy izgalommal töltött el mindenkit. 2010 szeptemberében konkretizáltuk a projekt részletes megvalósítását, így 7.- 8. osztályos tanulóink a 2009/20l0-es tanév második félévében lettek részesei a foglalkozásoknak.
A tantestülettel karöltve kíváncsisággal vártuk, hogy milyen módon lehet beépíteni a prevenciós előadásokat az iskolai tanórákba. Különös tekintettel arra, hogy gyermekeink az előző tanévekben már sokat hallottak a prevenció jelentőségéről, hisz már számtalan pályázat megvalósítása és szakmai tevékenységek előzték meg a Kornéliusz Háza módszerét. Örömmel töltött el bennünket az előadók különleges egyénisége. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tanulóink szemlélete pozitív irányba változott a prevenciós előadások iránt. Sikerült a drasztikus kioktatás helyett egy játékos, elgondolkodtató, tanulókat bevonó, és ez által az érdeklődésüket felkeltő foglalkozásokat létrehozni. A kamaszoknak megfelelő stílusban olyan gondolatokat átadni, melyeket a jövőben is beépíthetnek saját életükbe.
A szülői értekezletre készülés során az izgatottság mellett olyan érzések kerültek felszínre, amelyeket a gyerekek saját maguknak sem mertek bevallani. A hétköznapi ember bőrébe bújva sokkal könnyebb volt gondolataikat kinyilvánítani. Az eljátszott szituációk sikeresen szimbolizálták életük olyan helyzeteit, eseményeit, amelyek más élethelyzetben egyébként nem kerültek volna a felszínre.
A szülők először kicsit furcsállották, hogy miért kell ebbe a programba bekapcsolódniuk. A hagyományoktól eltérő formában látva gyermekeiket, megértették, hogy mindez róluk, nekik is szól. Számukra is meglepő, tartalmas, életszerű gondolatokkal, helyzetekkel, szituációkkal és problémákkal szembesülhettek. Néhányan könnyes szemmel gondoltak abba, hogy náluk, saját kis családjukban hogyan kezelik a felmerülő problémákat. Látszott az arcokon, hogy ők is részesévé váltak a műsornak s a türelmetlenség és a fáradság nem kibúvó egy-egy konfliktushelyzet alól. Bízunk benne, hogy ők is segítséget kaptak a kamaszkori problémák leküzdéséhez. Akik eddig féltek, most már bátrabban mernek segítséget kérni, ha döntéshelyzetbe kerülnek. Bizonyíték erre, hogy a Kornéliusz Háza szülőcsoportjába többen jelezték részvételi szándékukat a szülői értekezlet végén. Azon az estén minden szülő kapott valamit, az az este különleges este volt! Legnagyobb sikerét abban láttuk, hogy iskolára, osztályra, gyerekre szabott program volt, melyben a tanulók különböző személyiségeik ellenére együtt, közösen tevékenykedtek.
Véleményeik is ezt tükrözik:
,,A foglalkozásokat vezető pedagógusok- annak ellenére, hogy nem ismertek bennünket, gyerekbarátok, emberségesek, türelmesek voltak.”
,, Bátran elmondhattuk véleményünket”
„ Minden válasz a maga módján jónak számított, nem volt rossz vélemény”
„A játék a szülőkkel nagy élményt jelentett”
„Nagyon tetszett, amikor az alkoholos állapotban levő emberek viselkedését megtapasztalhattuk a „mámorszemüvegeken” keresztül.”
,,Anyukám magára ismert, mikor a veszekedős családjelenetet játszottam. Utána láttam, hogy elsírta magát.”
„Vicces volt szülőnek lenni, amikor a negatív gondolatainkkal terheltük társunkat.”
„A 8. osztályos ballagás előtt utolsó élményként még jobban összekovácsolta az osztályunkat.”
Reméljük, hogy a következendő tanévekben még több gyermek részese lehet ennek a nagyszerű programnak.
A Belvárosi Általános Iskola pedagógusai és diákjai nevében további sok sikert és kitartást kívánunk a Kornéliusz Háza Missziós Egyesület munkatársainak.
Szolnok, 2010. május 3.
Ratkai Kitti
Gyermek és ifjúságvédelmi felelős
a 8.b. osztályfőnöke
