7. A párbeszéd teremtő ereje
(A címre kattintva meghallgatható a rádióműsor)
Amikor felgyülemlik az emberben valamiféle “tenni akarás” akkor ezt a rombolás, pusztítás tevékenységében éli ki. Ennek magyarázata megfoghatatlan.
A teremtés, valaminek a létrehozása az életünkben egy különleges teljesítmény, nem természetes. Egy olyan kihívás, mely mintha nem igazán a hétköznapoknak természetes velejárója lenne. A párbeszédeinkben figyelünk egymásra? Valamilyen közös tevékenységben próbálunk megjelenni, ko-operálunk egymással? Ezek a cselekvések mennyire természetesek életünkben?
Párbeszédeinkben a teremtő erő azt jelenti, hogy nem adjuk föl a másik emberrel való párbeszéd lehetőségét. Újból és újból esélyt szavazunk, eközben várunk a Mennyei Atyára, aki ezt a belső szándékunkat, nyitottságunkat felhasználja arra, hogy valóban egy olyan kooperáció jöjjön létre, amely a párbeszédet egy új teremtő erőnek a megjelenítésére használja fel.
A világunk az újjáteremtés felé halad, a párbeszédek izzadságos munkája, munkálása nem itt a földön fejeződik be, hanem vagy egy spirituális dimenziója, olyan összefüggése, mint egy folyó, amely az óceánba belefolyik az Új Ég és az Új Föld víziójában.
Ne veszítsük el a kedvünket, engedjük szívünkhöz közel a mennyei szándékot, mely a Mennyei Atya akarata szerint mindent újjá tesz. Engedjük, hogy a Mennyei Atya a mi Atyánk lehessen és segíthessen abban, hogy párbeszédeink teremtő erőket közvetítsenek.
