Szalkay László Szigetszentmiklós-Kossuth utcai lelkipásztor gondolatait osztotta meg a szeptember végén rendezett medgyesi diakóniai hétvége kapcsán:
“A medgyesi diakóniai nap” úttörő vállalkozás volt a Kárpát-medencei magyar reformátusság életében. A kitűzött célt nagy nehézségek árán sikerült megvalósítani, és 2022. szeptember 24-25-én anyaországi és erdélyi református gyülekezetek tudtak tapasztalatot cserélni a gyülekezeti diakóniáról. A tapasztalatcsere egyik szelete volt, amikor dr. habil. Hecker-Réz Róbert előadása után a jelenlévők kiscsoportban folyó megbeszélésekben 3 kérdésre keresték a választ:
1.) Mennyire alkalmazható a mai körülmények között Kálvin János tanítása a diakónia gyülekezeti szerepéről?
2.) Milyen módon járult hozzá eddig gyülekezetünk megerősödéséhez a diakóniai szolgálat?
3.) Milyen jövőbeni lehetőségeket látunk a diakóniai szolgálat területén?
Nem volt kötelező mindegyik kérdéssel foglalkozni, így a mi csoportunk főleg a 2. kérdésre adott választ, de érintette a 3. kérdésben vázolt lehetőséget is. A csoport létszáma 15 fő volt, és a tagok a medgyesi gyülekezet minden diakóniai ágából képviseltették magukat. Így voltak közöttük az Önkéntes Diakóniai Csoportból, a Lídia-körből, a Fiatal Édesanyák Köréből és a Presbitériumból. A Presbitérium szerepeltetése a gyülekezeti diakónia csoportjai között elsőre meglepőnek tűnik, ők maguk határozottan idesorolták magukat. Ez rögtön két dologra is rávilágított: míg az első 3 csoport tagjait a nők és asszonyok alkották, a férfi presbiterek is részt kértek a szolgálatból. Szolgálati területüknek a „közmunkát” nevezték meg, amely a gyülekezet ingatlanjait érintő munkát jelenti – templom és környezetének, valamint a temetőnek a rendben tartását. De az elmondásuk szerint a szakmunkákból egyre kevésbé tudják kivenni a részüket, ezért számukra a 3. kérdés vált igazán relevánssá: Milyen jövőbeni lehetőségeket látnak maguk számára a diakónia területén?
A csoport tagjai egyöntetűen megfogalmazták, hogy mióta van diakónia a gyülekezetben, azóta „jobb”, erősebb a gyülekezet.
A diakónia hatását először is a közösségépítő voltában tapasztalták meg. A kisebb közösségek létrejöttével közelebb kerültek egymáshoz a gyülekezeti tagok. Az addig meglévő kapcsolatok elmélyültek, és nem csupán a templomból ismerték egymást, hanem a közös alkalmak és tevékenységek révén személyessé is váltak ezek a kapcsolatok.
A közösségépítés mellett azonban más területeken is megtapasztalták ennek áldásosságát. A személyes hitéletük, a gyülekezet melletti elköteleződésük is erősödött, és sarkallta őket az istentiszteletekre való rendszeres járásban. Magától értetődő, hogy a rászorultak segítése, az idősek, egyedülállók látogatása, a betegek felkeresése – amit klasszikus gyülekezeti diakóniának tekintünk – központja az ő szolgálatuknak is, és ez erősíti azokat, akik a gyülekezet templomi közösségétől távol kerültek. Nagy öröm a számukra, hogy a gyermekmunkába is bekapcsolódhatnak, és munkatársként segíthetnek.
A tagok otthon és a közös alkalmakon különböző használati és dísztárgyakat készítenek, befőznek, sütnek, stb., melyeket az évi 5-6 gyülekezeti vásár, „bazár” alkalmával a gyülekezeti tagoknak értékesítenek. Az így befolyó pénzből a gyülekezetüket támogatják, sőt, már arra is nyílt lehetőségük, hogy más gyülekezetnek nyújtsanak támogatást. Ez a gyülekezeti diakónia igen szép megnyilvánulása.
Milyen jövőbeni lehetőségek vannak a diakónia területén? A klasszikus gyülekezeti diakónia mellett érdekesen bontakozott ki egy másik dimenzió, amely a misszió területére vezet át. Ketten is elmondták, hogy más felekezetű, és más anyanyelvű ismerőseikkel beszélgettek arról az áldásról, amit a diakónia gyakorlása közben megtapasztaltak, átéltek. Ismerőseik szívében pedig felébredt a vágy, hogy milyen jó lenne, ha az ő közösségeikben (ortodox, evangélikus) is lenne ilyen szolgálat.
Adja Isten, hogy a diakónia, a szeretet által munkálkodó hit a békesség, megértés és elfogadás közös útjává válhasson a különböző keresztyén felekezetek számára!
